Devecsery László:
Édesanyámnak
Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.
én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.
Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.
Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,
HOGY A GYERMEKED VAGYOK!
most e meghitt ünnepen,
azt kívánom most és mindig,
mindig maradj meg nekem.
(Devecsery László)
LENNÉK ÉN...
Édesanyámnak
harangszó-illatod,
fehéren csendülő
hószirmú harmatod.
Lennék én két kezed:
virágtitkú bölcső,
szirmok esőjében
felkönnyező felhő.
Lennék a mosolyod:
nevess mindig vélem,
amíg az életünk
megengedi nékem.
Lennék én napsugár:
melengessen létem,
boltív-falak között
örömödet kérem.
Lennék én a szellő:
könnyű legyen lépted,
mikor tiéidet
az útig kíséred.
Lennék én... Mi lennék?
A fiad én vagyok,
egyetlen életed,
mindig-várt holnapod...
(1998)