Aranyosi Ervin: Áldás vagy rám, drága, jó anyám!

Te vagy aki megtanított szép szóval beszélni,
megmutattad, hogy hogyan kell tiszta szívvel élni.
Te játszottál álmaimban visszatérő angyalt,
Te voltál, ki ha földre estem, mindig megvigasztalt.

Te aggódtál értem, mikor magas volt a lázam,
te mutattad, hogy a világ Istentől nyert házam.
Te etettél ha éheztem, rossztól, széltől védtél,
életemen szeretettel keresztül kísértél.

Refrén:
Áldás vagy rám,
drága, jó anyám,
Köszönöm, hogy szebbé tetted, ami várt reám.
Áldás vagy rám,
kedves, jó anyám,
köszönöm, hogy felneveltél, s vigyáztál reám.

Hálás vagyok minden jóért, mit tőled kaptam egyszer,
drága angyal, nem hittem, hogy egyszer megöregszel.
Könnyű nekem jól szeretni, hisz tőled tanultam,
Szebbé tetted napjaimat, általad van múltam.

Életemnek része vagy, hisz általad születtem,
köszönöm a fáradságod, s hogy ilyenné lettem.
Hála járja át szívemet, így élem világom,
általad vált lehetővé minden kedves álmom.

Refrén:
Áldás vagy rám,
drága, jó anyám,
Köszönöm, hogy szebbé tetted, ami várt reám.
Áldás vagy rám,
kedves, jó anyám,
köszönöm, hogy felneveltél, s vigyáztál reám.

Aranyosi Ervin: Hogy mit dolgozom? (Anya-vers)

Anya vagyok, - bár nem annak születtem.
Anyává én, egy csodás napon lettem.
Érdekel téged, hogy mit dolgozom?
Nem magyarázom, csak összefoglalom:
Mikor felkelek, még alszik a család,
nézik az álmuk szebbik oldalát.
Alvó arcukra lágy puszit adok,
ilyenkor én, egy halk vekker vagyok.

Így kezdődnek a munkás reggelek.
Ébresztő után a konyhába megyek,
Kezem által az asztal megtelik,
ahogy készítem a finom reggelit.
Amint leül az útra kész család,
szakácsból máris pincérré vedlek át,
ami csak kell, kezük alá rakom:
- “Ne menj el éhen, drága angyalom!"
Ők útra kelnek, én itthon maradok,
utánuk mindig szép rendet rakok.
Takarítónő - ez most a szerepem.
elvégzem én, - habár nem szeretem.
Azután én beszerző, is vagyok!
Ebédhez, vacsorához bevásárolok.
de kreatívnak kell lennem nagyon,
mert pénztárcámban nincs egy kis vagyon.
Ha nálunk baj van, valaki beteg,
én gyógyító, tudós orvos leszek,
és ápoló, ki nyugtat, borogat,
és gyógyszerész, ki kever porokat.
És tiszt leszek, ki parancsokat oszt,
és panaszkönyv, ha nem ízlik a koszt.
Ha ünnepelsz én tortát készítek,
s lám ilyenkor a cukrászt nézitek.
Mosoly az arcon, s már fotós leszek,
- hiszed - magamnak fényképezgetek?
Aztán, mikor majd elszáll az idő,
jó lesz, hogy annyi fénykép jön elő.
És délután, szép programod, ha van,
sofőr leszek, s szállítlak boldogan,
Legyen az sport, művészet, más egyéb,
én viszem el a kedves csemetém.
Ha nagy leszel, s rád tör a szerelem,
tanácsadóként beszélhetsz velem.
Tanár leszek, ki életre tanít,
és megsúgom a szerelem titkait.
Amit tanultam, azt mind átadom,
nem lazsálok, nincsen szabad napom.
Éjjel-nappal szolgálatban vagyok,
s amíg csak élek, ANYA maradok!

Aranyosi Ervin: Egy vers a Nagymamáknak!

Az ország összes nagymamája
a barátom énnekem!
Ők olvassák verseimet,
ők hallják meg énekem.
Ők viszik az unokáknak
könyveimmel a mesét.
Ők olvassák altatónak,
s lesz az álom meseszép!

Ők tudják, hogy milyen érzés,
mennyit ér a szeretet.
Tiszta szívvel tudnak adni,
s nem játszanak szerepet.
Ők – ahogy gyerekkorukban –
újra tudnak játszani,
nem akarnak szigorúnak,
vagy felnőttnek látszani!

Gondoskodnak tyúkanyóként,
s unokák a kis csibék.
Nincsenek hát elvárások:
– Ennyit tud, mert kicsi még!
Ráérnek – bár sok a dolguk –
a türelmük végtelen,
gondoskodnak, hogy szívünkben
minél több emlék legyen.

Egytől-egyig ízvarázsló,
ők sütik a süteményt,
s ha elveszne egy-egy játék,
visszaadják a reményt.
A hangjuk is elvarázsol,
legyen ének, vagy mese,
nem is kell hát megkérdezni
a nagyanyó kedves-e?

Tudom, addig szép az élet,
míg ti vagytok, Nagyanyók!
Nyáron unoka-kacajjal
telnek meg a nyaralók.
A kertből, vagy a piacról
a friss gyümölcs itt terem.
Titőletek szép az élet,
mert túltesztek mindenen.

Ezt a verset nektek írtam
édes, drága Nagymamák!
Egészségetek vigyázzák
a szerető unokák!
A körükben érezzétek,
hogy az élet csodaszép!
Olvassátok verseimet,
na meg azt a sok mesét!

.

Aranyosi Ervin: Édesanyám

Édesanyám, te drága lélek,
általad lettem, tőled élek!
Tápláltad testem, s lelkemet,
s éreztem szíved hogy szeret.

Ápoltál, óvtál, védtél engem,
tanítottál, mivé kell lennem.
Látom, szép szemed hogy ragyog,
hisz legszebb csodád, az én vagyok.

Tanítottál szép álmot szőni,
hát jöttem hozzád megköszönni!
Szép arcodra egy csókot nyomni,
hogy láthassalak mosolyogni.

Hogy mondhassak egy verset néked,
mert veled áldott meg az élet!
Tőled vagyok az, aki lettem!
Te vagy, kit elsőnek szerettem!

.

Aranyosi Ervin: Ma van anyám napja!

Álmodó reménnyel a világra hoztál,
bimbózó lelkemmel megajándékoztál.
Életem kezdetén útitársam lettél,
megtapasztalhassam, hogy Angyalnak születtél.
Nem tudtad ki vagyok, egyszer mivé válok,
valódi utamra, vajon rátalálok?
Bíztál önmagadban, anyai szívedben,
s nem ingathatott meg semmi a hitedben.

Hisz az első perctől csodát láttál bennem,
s mutattad az utat, jóvá hogy kell lennem,
meggyújtottad bennem értelem-gyertyámat,
s őrizted lángomat, mely javamra válhat.
Főleg tőled lettem azzá, kivé váltam.
Tápláltál, figyeltél, amíg lábra álltam,
Te adtad a számba édes anyanyelvem,
hited palántái nyílhattak ki bennem.

Ha kellett őrizted sírós betegágyam,
biztattál, érjem el minden kedves vágyam!
Ápoltál, etettél, emberré te tettél,
öleltél, ha tudtál, s csendesen szerettél.
Amit életedben kaptál, tovább adtad,
minden, mivé váltam, tőled van, s miattad!
Hogy köszönhetném meg, hálával, virággal?
Te ismertettél meg az egész világgal.

Köszönöm jó anyám, hogy fiad lehettem,
s a csoda csíráját észrevetted bennem,
s hagytad kifejlődni, gondoztad lélekkel,
s megajándékoztál gyönyörű évekkel.
Hát most rajtam a sor, mindezt visszaadjam,
hogy a gyűjtött kincsem lábad elé rakjam,
hadd teljen meg szíved méltó büszkeséggel,
szívem hálájával, sok szeretetével.

Hálás az én lelkem, hogy neked születtem,
hogy a te gyermeked, utódod lehettem,
köszönöm figyelmed, angyali jóságod,
s igyekszem okozni egy kis boldogságot.
Fogadd kis virágom, apró kis jelképem,
mellyel most köszönöm tőled kapott létem.
Remélem, a szíved boldog, mikor kapja,
ez ma csak rólad szól, ma van Anyám napja!

.