Erdélyi Ilona

ÉDESANYÁM SZERETETE

Édesanyám szeretete

olyan, mint a nap sugára,

amely áldást, fényt, meleget

áraszt szerte a világra.

Lenne bár a szeretetem

olyan, mint a holdnak fénye,

mely a napnak fényességét

visszavetíti az égre!

Erdélyi Ilona

IMA AZ ÉDESANYÁÉRT

Édes, jó Istenem

hallgasd meg imám,

áldd meg az én drága,

édes, jó anyám!

Mily sok jót tett velem,

el sem mondhatom,

a nevét imámba belefoglalom.

Addig vagyok boldog,

míg ő van velem,

éltest őt sokáig,

Uram, Istenem!

ÉDESANYÁNK

Akkor sír, ha valami nekünk fáj,
akkor aggódik, ha köröttünk zord a táj,
akkor örvend, ha az arcunkon mosoly,
akkor boldog, ha a könnyünk nem omol.

Akkor erős, ha érettünk harcolhat,
akkor derült, ha nekünk dolgozhat,
akkor lesz nagy, mikor érettünk szolga,
akkor gazdag, ha kincseit elosztja.

Akkor szabad, ha hozzánk- kötözött,
akkor él, ha eléghet övéi között,
akkor hal meg – ó, bár mindig élne !-,
ha már alig tehet, értünk elgyengülve.

Ki ő? Mi ő? Azt el nem mondhatom,
csak boldog hálával ujjonghatom,
akkor tudnám, meg, ha itt hagyna:
benne Isten értem a szívét adja.

EMLÉKEZÉS

Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám, 
szép altatódalt dalolt.

E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett… 
az Istennek ajtaján.

S ma, hogy eszembe jut újra 
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom…
Ahol ő abbahagyta.

De a könny és öröm között, 
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!

Erdélyi Ilona