(Juhász László)
Szeretnék elmondani valamit,
de nem tudom.
pedig évek óta
magamban hordozom.
Szeretném elmondani
mind azt a szépet,
amit Édesanyám iránt érzek.
Hemzsegnek bennem
a szebbnél szebb szavak.
Kavarognak, mint a
megárad patak.
Ám hiábavaló
mind ez a bőség,
Tenyerem izzad,
elönt a hőség!
És csak ennyit motyog a szám:
Köszönöm, köszönöm Édesanyám.
Köszönöm,
hogy felnevelt és ápolt,
Hosszú betegségemben
is istápolt.
Sokszor erején felül
összegörnyedve,
Nem egyszer befelé
könnyezve,
Sokszor
jól sem lakhatott,
A szájától vonta meg
a falatot.
Nem gondolt önmagára
csak rám.
Köszönöm, köszönöm,
Édesanyám
