Gerzsenyi Sándor
Édesanyámnak

Most egyre többet gondolok anyámra
Arra az áldott kedves földi szentre
Ki annyiszor könyörgött térdenállva
Áldást reám, a csintalan gyermekre.

Tudom, hogy most is gyakran száll imája
Az égbe értem .... Ó, te drága Asszony!
Legyen Tiéd jóságodért a hála.
A lábnyomodban is virág fakadjon.

És minden madár rólad énekeljen
És minden folyó a nevedet zúgja
Szívemből minden dallam útrakeljen
Szálljon reád, mint hálám koszorúja.

Anyám, rád gondolok: még sötét hajadra,
Dologtól durvult, mégis lágy kezedre,
Ajkadra amint féltőn csókját adja
S szeretve feddő, biztató szemedre.

Most látom, mennyit áldoztál értem,
Gyermekedért milyen nagyon sokat tettél
Hozzám mindvégig hű maradtál s érzem
Hogy most is úgy szeretsz ahogy szerettél.

Ezerszer megköszöntem már szívemben
Hogy annyit adtál értem önmagadból
Most is fogadd köszönetül e versem
Mindig szerető hálás fiadtól.