Somogyi Gáborné

Anyám

Álmatlan, hosszú éjeken
Jó Anyám lelke van velem.
Szelíd keze homlokomon,
Nem töprengek a gondokon.
Felmelegít áldott szeme,
Átölel a szeretete.
Jöttem a világ végire,
De Ő mégis elér ide.
A léleknek nincsen határ,
Hová akar, ő odaszáll.
A léleknek mindent lehet,
Anyám, te igaz Szeretet.
Ma én nagyon boldog vagyok,
Itt vagy, boldogan adhatok.

STEGBAUER MÁRIA MAGDOLNA

Unokámnak

Melletted fekszem, s szíved dobbanását
mozdulatlanul, békésen hallgatom,
s e nyáresti ezüstös holdvilágnál
drága unokám, álmodat vigyázom.

Csak nézlek, s lelkemet hála tölti el
az ajándékért, mit Istentől kaptam,
mely megszépíti öreg éveimet,
cserébe a két életért, mit adtam.

Te vagy szemem fénye, örök szerelem,
,,hisz szívemet, már olyan rég elloptad,’’
beragyogod az egész életemet,
általad válik reménnyé a holnap.

Általad kap értelmet a jövendő,
s épül fel erős szeretetkövekből.