Devecsery László: 

Édesanyámnak

Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.

Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.

Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,

HOGY A GYERMEKED VAGYOK!

Édesanyám, köszöntelek 
most e meghitt ünnepen, 
azt kívánom most és mindig, 
mindig maradj meg nekem. 

(Devecsery László)

LENNÉK ÉN...

         Édesanyámnak

Lennék én gyöngyvirág:
harangszó-illatod,
fehéren csendülő
hószirmú harmatod.
Lennék én két kezed:
virágtitkú bölcső,
szirmok esőjében
felkönnyező felhő.
Lennék a mosolyod:
nevess mindig vélem,
amíg az életünk
megengedi nékem.
Lennék én napsugár:
melengessen létem,
boltív-falak között
örömödet kérem.
Lennék én a szellő:
könnyű legyen lépted,
mikor tiéidet
az útig kíséred.
Lennék én... Mi lennék?
A fiad én vagyok,
egyetlen életed,
mindig-várt holnapod...

(1998)