Orgoványi Anikó:
Anya, hívlak!

Anya, Anya, sokszor hívlak,
foglalkozz megint velem,
olyan jó, ha együtt vagyunk,
tudod, fontos vagy nekem.

Hívlak, hogyha éhes vagyok,
hívlak, hogyha szomjazom,
pedig néha én se tudom,
hogy igazán mi bajom.

Hívlak nappal, hívlak éjjel,
hívlak minden napszakon,
mert megnyugtat, hogyha kedves
hangodat meghallhatom.

Boldog vagyok, ha átölelsz
ha érzem bőröd illatát,
s hozzád bújva figyelhetem
szívritmusod dallamát.

Hozzád bújok, mint egy cica,
öledbe kuporodom,
most már nem érhet engem baj,
nem lehet már rossz napom.

Te én vagyok, s én vagyok te,
nélküled nem létezem,
Édesanyám köszönöm,
hogy életet adtál nekem.

Orgoványi Anikó:
AZ ÉN ANYUKÁM A LEGSZEBB A VILÁGON

Az én anyukám a legszebb a világon,
az arca napsugár, szeme mesés álom,
homlokán a Holdnak ragyogását látom,
nincs nála gyönyörűbb kerek e világon!

Ölelése bársony, puha pihe karja,
haja omló selyem, arcom betakarja,
édes a mosolya, igazgyöngy kacaja,
nincs is a világon több ily édesanya!

Meleg párna öle, mikor hozzá bújok,
csak miénk a világ, ha fülébe súgok,
huncutul ránézek, visszamosolyog reám,
nincs szebb nő a földön, mint az édesanyám!

Orgoványi Anikó:

Meglepetés

Az ünnepre készülődve

rajzoltam egy képet,

anyák napja alkalmából

átadom most néked.

Lerajzoltam sok virágot,

mindegyik más fajta,

de a legszebb nyíló virág

mégis te vagy rajta.

Én meg kicsi bimbó vagyok,

a virág gyereke,

neked adom a rajzomat,

ölelést kapok-e?

Orgoványi Anikó: AZ ÉN NAGYMAMÁM

Tündérek küldötte,

hajnali nap fénye,

szelíd szellő szava,

az én nagymamám

Angyalok követe,

kalács édessége,

szívem melegsége,

az én nagymamám.

Együtt kacag velem,

felszárítja könnyem,

mindig megért engem,

az én nagymamám.

Legszebb ajándékom

is tőle kaptam ám,

a legdrágább kincsem,

az édesanyám.